Pozicionálási modellek V. – Relatív pozicionálási modell 0
Saját rétegezési kontextusba akarsz helyezni egy float-olt vagy normális szövegfolyambeli elemet, vagy lehetséges legközelebbi pozicionált őssé akarod tenni, esetleg megakarod változtatni a pozícióját anélkül, hogy eltávolítanád a szövegfolyamból(ezzel megváltoztatva eredeti megjelenítését,formáját). Igen, akkor a te választásod a relatív pozicionálási modell lesz. (lehet, hogy ebben a stílusban kéne az egész lapot írni
)
Általános minta a következő
SELECTOR { position:relative; z-index:+VALUE;
left:auto; top:auto; }
- saját kontextus a position:relative beállításával jön létre
- az elem pozíciója a z-tengely mentén a z-index beállításával szabályozható
- a left és top CSS attribútumot használhatjuk az elem pozíciójának megváltoztatására, ennek állítása nem befolyásolja a többi elem pozícióját vs az abszolút modellével. Mindkét érték alapértelmezése: auto ekkor az elem pozíciója a normális szövegfolyamban elfoglalt pozíciójával egyezik meg
- ahogy már volt róla szó, ekkor a benne lévő abszolút pozicionált elemek hozzá képest kerülnek megjelenítésre, az-az pozicionált őssé válik
E modellel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ie böngészők(ie8beta1-ben már nem) alatt annak hasLayout(következő cikk) -ra épülő megjelenítési modellje miatt : az ezzel a tulajdonsággal rendelkező elemek és gyermekelemei önálló ‘ablakban’ ill. annak saját rétegében kerülnek megjelenítésre. Emiatt a példában szereplő ‘Relatív inline elem’ nem tud ‘kitörni’ a ‘Relatív blokk’ rétegéből hiába nagyobb annak z-index tulajdonsága mint az ‘Abszolút elem’-nek, alatta marad, amennyiben nem pozicionált elemben helyezkedik el(felső ábra) akkor persze az előbbiek nem érvényesek, a megjelenítés megegyezik a többi böngészőével.
Hajrá CSS




iratkozz fel a komment RSS-re
Még nem született komment ehhez a bejegyzéshez